Tavaszi dal

Mint selyemhernyó a levél fonákján,
begubózva várjuk az éltető napot,
erőt gyűjtve a tavaszra, nyárra,
feledve múlt időt, hisz vége, láthatod.

Ránk pillant a hajnal didergősen,
de már mosolyognak a duzzadó rügyek ,
árnyéka lesz újra a világnak,
ahogy az április jő, s felénk üget.

Bolond idő, bolond szél, bolond tavasz!
Csodára vár a fű meg a barka,
zsendül a leveles ág, bogár éled,
zöld a rét, kék a százszorszép rajta.

Nézd, visszajött a rozsdafarkú is,
a lugas végén  riadva rebben,
egy harmatcseppben fürdik a reggel,
az Univerzum elfér a tenyeredben.

Ébred az élet. Színes, gyönyörű.
Cikornyás felhők futnak a háztetők fölött.
Csak a selyemhernyók alszanak még,
álmukat szövik a kert eperfái között.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.