Válaszokra várva

Mocskos vonatablakok,
Füstízű levegő
Csillog a fagy odakinn –
A látvány felemelő
Semmi nem mozdu
Néma a tél, a táj
Kihalt a város szíve,
S a magány az, mi fáj.

Sínek a végtelenbe,
Lángok az értelembe,
Válaszok a kérdésekre
Mind oly lassan törnek be,
Mint boldogság az életünkbe.

(valamikor 1996 telén)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.