Milliónyi új élet,
Amikből nem marad emlék
Céltalan, üres eszmélet
Sivár, sóvárgó elmék
Kék köd, bíbor eső
Ablakszemek megvakulnak
Bezárt ajtók mögött leső
Öregedő pincefalak,
Lépcsők az értelemig
Csend. Zúg a végtelen.
Suta, vak macskakölykök ébredeznek
Ősi álmukból.

Kurt Vonnegutnak, szeretettel