Kis karácsony

Évtizedek mélyéről bújt emlék
s egy réges-régi decemberi este
köszönt felém: most kisfiú lennék,
ki gyerekként a karácsonyt kereste.

A kamrában egy nagy-nagy kosár mélyén
botlott ujjam zizegős papírba,
olvasni már hamar megtanultam,
mégse hittem: enyém, pedig rá volt írva.

Jó volna még olyan kíváncsiság,
a kamra, meg a kosár, s a december!
Az idő úgy törölt el sok-sok évet,
mint leégett gyertyát olt ki az ember.

Advent táján elhalkul a szél is,
régi dalt dúdolok, csendes-szomorút,
én viszek majd ajándékot eztán:
havas fenyő helyett fenyőkoszorút…

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .