Még karcsú, vörös kémények pipálnak
De lesz ideje Péternek és Pálnak
Kalászt éleszteni jövő nyárra
Gyapjat növeszteni tarka nyájra

Ablakomban hullnak festett hópihék
Csendben mormolunk egy ős varázsigét
Újesztendő jöjj, jöjj el, hadd lássam
Széles világ lovát hogy zabolázzam?

Hogyha bajt hozol, mire mondjak átkot?
S hogy háláljam meg jövendő jóságod?
Úgy lesz minden jól, ahogy meg kell lenni
Fátuma ellen nem szegülhet senki

Ember leszek mindig, néha réveteg,
Esendő, de büszke, s olykor tévedek
Nem ígérek többet, nem is mondok mást
Nohát, gyere Sors, és igyunk áldomást!