{"id":505,"date":"2014-01-17T16:12:41","date_gmt":"2014-01-17T15:12:41","guid":{"rendered":"http:\/\/www.fehernet.hu\/?p=505"},"modified":"2014-01-17T16:13:25","modified_gmt":"2014-01-17T15:13:25","slug":"a-szvetter","status":"publish","type":"page","link":"https:\/\/www.fehernet.hu\/?page_id=505","title":{"rendered":"A szvetter"},"content":{"rendered":"

\u00a0 \u00a0„Ez m\u00e1r nem j\u00f3 semmire” – mondta Nagyany\u00f3, \u00e9s a t\u0171zhely mellett \u00e1ll\u00f3 szenestart\u00f3ba dobta a rongyos kardig\u00e1nra is m\u00e1r csak n\u00e9hai eml\u00e9k\u00e9ben eml\u00e9keztet\u0151 foszladoz\u00f3 ruhadarabot. Elgondolkodva n\u00e9ztem a szenesv\u00f6dr\u00f6t. „Kupa” – \u00edgy h\u00edvtuk mindig, gyerekkoromban a „m\u00e1zs\u00e1s s\u00faly” megfelel\u0151je volt a kupa, persze akkor fogalmam se volt arr\u00f3l, mi az a m\u00e1zs\u00e1s s\u00faly, \u00e9s arr\u00f3l se, mi az a m\u00e1zsa. Akkoriban \u00e9ppen csak azt tudtam, hogy amikor hideg van, Nagyapa kimegy az ist\u00e1ll\u00f3ba egy kupa sz\u00e9n\u00e9rt, \u00e9s akkor be lehet f\u0171teni a konyh\u00e1ban.\u00a0<\/span>Fura vil\u00e1g volt az. A konyha az nem az \u00e9tkez\u00e9s vagy a f\u0151z\u00e9s helysz\u00edne volt, illetve nem els\u0151dlegesen az. Az volt a minden. Nekem j\u00e1tsz\u00f3t\u00e9r, alv\u00f3szoba, b\u00faj\u00f3cska sz\u00edne, \u00e9s m\u00e9g rengeteg minden. Ha vend\u00e9g j\u00f6tt, az is a konyh\u00e1ban \u00fclt le persze. Napk\u00f6zben mindenki itt volt, itt \u00e9lt, innen indult a h\u00e1z t\u00e1volabbi helyis\u00e9geibe: a „kiskonyh\u00e1ba”, a szob\u00e1ba, vagy a nagyszob\u00e1ba, ami semmivel se volt nagyobb mint a konyha, vagy a m\u00e1sik szoba, de a k\u00e9t szoba k\u00f6z\u00fcl ezt az egyet haszn\u00e1lt\u00e1k, \u00edgy valami furcsa logika szerint ez volt a „nagyszoba”. De m\u00e9gis, minden a konyh\u00e1ban t\u00f6rt\u00e9nt. Minden ott kezd\u0151d\u00f6tt.
\nGyerekkoromban nagyon sokat voltam Nagyap\u00e1\u00e9kn\u00e1l. Nyaranta a sz\u00fcnet idej\u00e9n nekem itt volt a Kincses sziget, ez volt a Vadnyugat, vagy Nemo kapit\u00e1ny v\u00edz alatti palot\u00e1ja. A kukoricag\u00f3r\u00e9 \u00e9s az a melletti farak\u00e1s, meg a homokdomb kimer\u00edthetetlen j\u00e1t\u00e9kokat rejtett. Legink\u00e1bb a g\u00f3r\u00e9 oldal\u00e1ra szerettem m\u00e1szni, \u00e9s mint a deszantos katon\u00e1k, a l\u00e9ceken l\u00f3gva-csimpaszkodva lengeni, araszolni, torn\u00e1zni. Persze ez volt a legink\u00e1bb tilos j\u00e1t\u00e9k mind k\u00f6z\u00fcl\u2026
\nA kezem azt a konyh\u00e1nak k\u00f6sz\u00f6nhetem szint\u00e9n. M\u00e1rmint ezt a forrad\u00e1st itt a tenyeremen \u00e9s v\u00e9gig a csukl\u00f3m bels\u0151 oldal\u00e1n. Nem is tudom, van-e olyan eml\u00e9kem t\u00f6bb, mint ez. Minden pillanatra eml\u00e9kszem. Diszn\u00f3tor volt, m\u00e1r a v\u00e9g\u00e9n j\u00e1rtunk, \u00e9s \u00e9n unatkoztam. Nosza, hajtogassunk pap\u00edrrep\u00fcl\u0151t. Mindig tudtam, hogy a h\u0171t\u0151g\u00e9p tetej\u00e9n van valami r\u00e9gi \u00fajs\u00e1g. Hajtogattam is egy szuper vad\u00e1szrep\u00fcl\u0151t nyomban.
\n– Ne idebent j\u00e1tssz\u00e1l azzal, kisfiam – mondta Nagyany\u00f3.
\n– H\u00e1t akkor hol?
\n– H\u00e1t odakint, m\u00e9g valami baj lesz itt ha dob\u00e1lod.
\nUgyan mi baj lenne? – gondoltam, az\u00e9rt csak kimentem egy kicsit. J\u00f6ttem is be mindj\u00e1rt. Kinn hideg van \u00e9s s\u00e1r, meg senki se nincs is kint, nem j\u00f3 \u00edgy m\u00e9g rep\u00fcl\u0151zni se. H\u00e1t bej\u00f6ttem. \u00c9s annak rendje m\u00f3dja szerint elkezdtem hajtani, reptetni a rep\u00fcl\u0151t. Aki csin\u00e1lt m\u00e1r ilyet, tudja, hogy az id\u0151 eltelt\u00e9vel a rep\u00fcl\u0151 \u00e1llaga egyre romlik, a folyamatos \u00fctk\u00f6z\u00e9sek miatt az orra behorpad, m\u00e1r nem oda j\u00f6n vissza, ahova kellene, nekimegy mindennek, \u00e9s ez csak egyre rosszabb lesz. De h\u00e1t a pap\u00edrrep\u00fcl\u0151k k\u00f6ztudom\u00e1s\u00falag r\u00f6vid \u00e9let\u0171ek. Vajon van benn\u00fck pap\u00edrrep\u00fcl\u0151g\u00e9p-pil\u00f3ta? Ezt sose tudtam meg.
\nNo az \u00e9n remek kis rep\u00fcl\u0151m is elkezdett mindenfel\u00e9 sz\u00e1llni. \u00c9n meg kapdostam ut\u00e1na, nem akarv\u00e1n hogy a k\u00e9sz\u00fcl\u0151 kolb\u00e1sz vagy hurka t\u00f6ltel\u00e9keibe sz\u00e1lljon. Hogyisne, akkor azonnal \u00e1tzs\u00edrosodik a sz\u00e1rnya, \u00e9s nem lesz j\u00f3 semmire. Mehet a kup\u00e1ba. H\u00e1t igyekeztem elkapni amint lehetett. Egyszer csak a k\u00e1lyha f\u00f6l\u00f6tt kezdett ereszkedni, h\u00e1t onnan is le akartam kapni. Igen \u00e1m, de ehhez fel kellett \u00e1gaskodnom. Valamiben megakadhattam, de a nagy ny\u00fajt\u00f3zkod\u00e1s k\u00f6zben azt \u00e9reztem, hogy nem \u00e1llok m\u00e1r, hanem d\u0151l\u00f6k\u2026 a k\u00e1lyha fel\u00e9\u2026 h\u00e1t mit tehettem volna, \u00f6szt\u00f6n\u00f6sen magam el\u00e9 kaptam a kezem. Ssssssz. Ennyi volt csak. Egy pillanat, \u00e9s a b\u0151r\u00f6m a forr\u00f3 platnira ragadt. \u00c9n meg csak n\u00e9ztem, \u00e9s nem tudtam mi van. Nem is \u00e9reztem semmit. Ott szorongattam a m\u00e1sik kezemben a rep\u00fcl\u0151t, az meglett, \u00e9s ez volt a l\u00e9nyeg. Csak \u00e9ppen az \u00e1tizzott k\u00e1lyha tetej\u00e9n t\u00e1maszkodtam k\u00f6zben. Lett s\u00fcrg\u00e9s-forg\u00e1s nyomban. Nagyapa felkapott, \u00e9s vitt a f\u00fcrd\u0151szob\u00e1ba azonnal, nyitott\u00e1k a hideg vizet, dugt\u00e1k al\u00e1 a kezem. Na akkor m\u00e1r ord\u00edtottam rendesen. Az m\u00e1r f\u00e1jt.
\n– Ne most rikolts, vigy\u00e1zt\u00e1l volna, mikor mondtam – dorg\u00e1lt Nagyany\u00f3, de \u00e9n akkor m\u00e1r nem igaz\u00e1n hallottam \u0151t. J\u00f6ttek a h\u00e1zi praktik\u00e1k \u00e9g\u00e9sre: Juliska n\u00e9ni diszn\u00f3zs\u00edrt javasolt, Anya mint a patikaszerek vil\u00e1g\u00e1ban legj\u00e1ratosabb, valami ken\u0151cs\u00f6t, Nagyany\u00f3 toj\u00e1sfeh\u00e9rj\u00e9t, Apa tejf\u00f6lt, merthogy \u0151 is megmarkolt gyerekkor\u00e1ban valami izz\u00f3 vasat, \u00e9s J\u00f3ska b\u00e1tyja tejfelt kent r\u00e1. M\u00e1r nem is igaz\u00e1n \u00e9rtem, mi\u00e9rt maradt m\u00e9gis a toj\u00e1s, de az lett a v\u00e9ge, hogy toj\u00e1st\u00f3l csurg\u00f3 tenyerem bek\u00f6t\u00f6tt\u00e9k valami kend\u0151vel, \u00e9n meg, a diszn\u00f3\u00f6l\u00e9s hadirokkantja, sebes\u00fcltje, a tov\u00e1bbiakban a sezlonyon kuporogtam, mint a kutya, mikor a sebeit nyalogatja.
\nNagyapa mag\u00e1ra kanyar\u00edtotta a vastag z\u00f6ld kardig\u00e1nj\u00e1t \u00e9s a bekecs\u00e9t \u2013 mindig irigyeltem ezt a bekecset, de sose mertem levenni a kiskonyha fal\u00e1ba vert nagy sz\u00f6gr\u0151l. Az a kardig\u00e1n \u00e9s bekecs volt Nagyapa maga. El se tudom k\u00e9pzelni m\u00e1sban. M\u00e9g most sem, mikor itt van el\u0151ttem, bezzeg nem megy most m\u00e1r sehov\u00e1, csak fekszik naphosszat. A m\u0171t\u00e9tei \u00f3ta m\u00e1r nem igaz\u00e1n van ereje m\u00e9g csak s\u00e9t\u00e1lni sem, pedig mikor m\u00e9g jobban b\u00edrta mag\u00e1t, bizony m\u00e9g a kertet is fel\u00e1sta, k\u00f6zel a nyolcvanhoz is. Leszedte a cig\u00e1nymeggyet, \u00e9s kivitte a piacra. Lev\u00e1gta egyed\u00fcl minden \u00e9vben a kis malack\u00e1t. \u00c9s ak\u00e1rmikor eszembe jut, \u00fagy van el\u0151ttem, mint akkor, a r\u00e9gi diszn\u00f3\u00f6l\u00e9sek idej\u00e9n: a nagy z\u00f6ld kardig\u00e1nj\u00e1ban \u00e9s a bekecsben. Most a kardig\u00e1n a kup\u00e1ban, nagyapa az \u00e1gyban. Csak n\u00e9zi, n\u00e9zi szomor\u00fa szemmel, hogy szem\u00e9tre ker\u00fcl a ruh\u00e1ja. Kiszolg\u00e1lt, mehet. Foltozni, a k\u00e9zik\u00f6t\u00e9sen a szemet felszedni m\u00e1r nem lehet, t\u00f6bb azon m\u00e1r a luk mint az anyag. \u00c9s ez val\u00f3ban \u00edgy is van. De akkor is\u2026 Valaha a t\u0171zbe ker\u00fclt volna a kup\u00e1b\u00f3l egyenesen, hiszen a kis, l\u00e1bakon \u00e1ll\u00f3 hordozhat\u00f3 cser\u00e9pk\u00e1lyha volt a konyha k\u00e1lyh\u00e1ja \u00e9s t\u0171zhelye is egyben. Most m\u00e1r g\u00e1z meleg\u00edti a lak\u00e1st, n\u00e1luk is, Any\u00e1nak siker\u00fclt \u0151ket r\u00e1besz\u00e9lnie, hogy \u00f6regs\u00e9g\u00fckre ne vesz\u0151djenek a salakol\u00e1ssal. \u00edgy nincs m\u00e1r funkci\u00f3ja a k\u00e1lyh\u00e1nak. Annak a k\u00e1lyh\u00e1nak, amiben annyi j\u00f3 pir\u00edt\u00f3st s\u00fct\u00f6tt nekem Nagyany\u00f3. Istenem, de j\u00f3 lenne ma azokb\u00f3l egy falat! Vastagon fokhagym\u00e1val, leheletv\u00e9konyan vajjal\u2026 a mai keny\u00e9rpir\u00edt\u00f3k nevets\u00e9ges j\u00e1t\u00e9kszerek, \u00e9s mi az a szikkadt szelet valami a nagyk\u00e9sre t\u0171z\u00f6tt, izz\u00f3 par\u00e1zson megpir\u00edtott eg\u00e9sz kar\u00e9j keny\u00e9rhez k\u00e9pest!
\nSokszor aludtam n\u00e1luk. Ilyenkor mindig \u00e9n voltam az, aki a legtov\u00e1bb fenn maradtam, Nagyany\u00f3 a ty\u00fakokkal ment aludni. Igaz, legkor\u00e1bban is \u0151 kelt. Akkoriban m\u00e9g tudott aludni, legal\u00e1bbis azt mondogatta. Egyik \u00e9jjel arra riadtam, hogy valaki motoz odakint. Nem nagyon gondolkodtam rajta, ki lehet az. Csak h\u00e1zb\u00e9li lehetett, m\u00e1s ide \u00e9jjel be nem tudott j\u00f6nni. Majd abbahagyja, gondoltam. De csak nem akart abbamaradni. Dideregve kib\u00fajtam a nagy dunyha al\u00f3l (vil\u00e1g\u00e9letemben ilyennel takar\u00f3ztam n\u00e1luk), \u00e9s kibotork\u00e1ltam a konyh\u00e1ba. Persze hogy villanyt kapcsoljak, arr\u00f3l sz\u00f3 sem lehetett, „azzal sp\u00f3rolni kell, fiam”. Csak sejtettem, mint tudtam, hogy Nagyapa lehet odakinn. Az ajt\u00f3nak t\u00e1maszkodva n\u00e9zett r\u00e1m a s\u00f6t\u00e9tb\u0151l.
\n– Hova tett\u00e9tek? – k\u00e9rdezte rekedten. Suttognia kellett volna, de \u0151 azt sose tudott. – Hova tett\u00e9tek innen?
\n– De mit, Nagyapa?
\n– H\u00e1t a szvettert\u2026 ide tette nagyany\u00e1d a kup\u00e1ba\u2026 de annak nem itt a helye. M\u00e9g akkor se, ha ki akarja l\u00f6kni.
\nMinden val\u00f3sz\u00edn\u0171s\u00e9g szerint a kupa az\u00e9rt maradt kupa a szenes id\u0151szak ut\u00e1n is, mert szemetesnek \u00e9ppen megtette. Kupa. Kuka. Nincs is ebben semmi k\u00fcl\u00f6nleges logikai bukfenc. M\u00e9g az is meglehet, hogy valamelyik\u0151nk, ak\u00e1r Anya, ak\u00e1r az \u00e9n kezdeti szavaink egyike volt a kuk\u00e1ra a „kupa”. De nem m\u00e9gsem, abban csak mostans\u00e1g tartanak szemetet, r\u00e9gebben abba csak sz\u00e9n ker\u00fclhetett. Dorogi, vagy tatai, mert az a j\u00f3. A mecseki az porlik, az nem val\u00f3 f\u0171teni. H\u00e1t m\u00e9gis csak nem kuka volt a kupa. De j\u00f3l is van ez \u00edgy. De mi\u00e9rt keresi Nagyapa a kardig\u00e1nj\u00e1t, ahogy \u0151 mondja, a „szvettert” \u00e9jjel itt? Nem tudtam neki seg\u00edteni. Visszafektettem ink\u00e1bb az \u00e1gy\u00e1ba, tal\u00e1n megnyugszik \u00e9s elalszik. Nagyany\u00f3t nem akartuk fel\u00e9breszteni semmik\u00e9pp.
\nM\u00e1snap reggelre Nagyapa eg\u00e9szen rosszul lett. Az orvos azt mondta, valamivel felizgatta mag\u00e1t, \u00e9s a sz\u00edve, aminek eg\u00e9sz \u00e9let\u00e9ben semmi baja sem volt, megs\u00ednylette ezt. Sose lehet tudni. Az \u0151 kor\u00e1ban ugye\u2026 \u00c9n szemles\u00fctve hallgattam, nem mertem megmondani se az orvosnak, se Nagyany\u00f3nak, hogy mi is lehet az oka Nagyapa hirtelen rosszull\u00e9t\u00e9nek. Csak k\u00e9s\u0151bb, d\u00e9lt\u00e1jban k\u00e9rdeztem meg a Nagyany\u00f3t: Ugyan, mi lett azzal a z\u00f6ld kardig\u00e1nnal amit tegnap kidobott a kup\u00e1ba?
\n-Azzal fiam? – k\u00e9rdezte elgondolkodva.
\n-Azzal. Nagyapa \u00e9jjel azt kereste idekinn\u2026
\n-Jaj, meg kellett volna neki mondani. De mi\u00e9rt nem sz\u00f3lt\u00e1l te sem?
\n-Mir\u0151l? \u00c9n csak azt l\u00e1ttam, mikor ki lett dobva ide\u2026
\nErre Nagyany\u00f3 nem sz\u00f3lt semmit, csak k\u00e9zen fogott, \u00e9s bevezetett a „m\u00e1sik szob\u00e1ba”, abba a szob\u00e1ba, amit rendesen \u0151k nem haszn\u00e1ltak, t\u00f6bbnyire csak a ruh\u00e1kat tartott\u00e1k a szekr\u00e9nyben, legal\u00e1bbis azokat a ruh\u00e1kat, amiket \u00e9ppen nem hordtak vagy nem a szennyesben v\u00e1rt\u00e1k a nagymos\u00e1st. A szekr\u00e9nyt kinyitva hirtelen nem is tudtam, mit kell n\u00e9zni. Azt\u00e1n hirtelen megl\u00e1ttam. Nagyapa \u00f6reg”szvettere” ott volt a t\u00f6bbi tiszta ruha tetej\u00e9n, kimosva, szakadozottan kicsit ugyan, de tiszt\u00e1n, \u00e9s ahogy jobban megn\u00e9ztem, l\u00e1ttam, hogy Nagyany\u00f3 m\u00e9g a lehetetlennel is megpr\u00f3b\u00e1lkozott: megvarrogatta a foszladoz\u00f3 z\u00f6ld anyagot, ami val\u00f3j\u00e1ban akkor volt m\u00e1r csak az igazi r\u00e9gi z\u00f6ld, ha az ember az eml\u00e9keivel kisz\u00ednezte kicsit fak\u00f3s\u00e1g\u00e1t.
\n– Nem b\u00edrtam megtenni. Nem b\u00edrtam kil\u00f6kni a szem\u00e9tbe\u2026
\nNem is kellett t\u00f6bbet mondania. Kivettem a szekr\u00e9nyb\u0151l, \u00e9s boldogan vittem Nagyap\u00e1nak.<\/span><\/p>\n

De Nagyapa a fal fel\u00e9 fordulva fek\u00fcdt, \u00e9s egy sz\u00f3t sem sz\u00f3lt. Nem is hallotta, milyen csud\u00e1t leltem. Szeme becsukva, \u00e9s csak fek\u00fcdt mozdulatlan. Odatettem h\u00e1t neki a p\u00e1rn\u00e1ja mell\u00e9, hogy amikor majd fel\u00e9bred, legyen sz\u00e9p \u00e9bred\u00e9se.<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

\u00a0 \u00a0„Ez m\u00e1r nem j\u00f3 semmire” – mondta Nagyany\u00f3, \u00e9s a t\u0171zhely mellett \u00e1ll\u00f3 szenestart\u00f3ba dobta a rongyos kardig\u00e1nra is m\u00e1r csak n\u00e9hai eml\u00e9k\u00e9ben eml\u00e9keztet\u0151 foszladoz\u00f3 ruhadarabot. Elgondolkodva n\u00e9ztem a szenesv\u00f6dr\u00f6t. „Kupa” – \u00edgy h\u00edvtuk mindig, gyerekkoromban a „m\u00e1zs\u00e1s s\u00faly” … Continue reading →<\/span><\/a><\/p>\n","protected":false},"author":1,"featured_media":0,"parent":0,"menu_order":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","template":"","meta":{"footnotes":""},"class_list":["post-505","page","type-page","status-publish","hentry"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/www.fehernet.hu\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/pages\/505","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/www.fehernet.hu\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/pages"}],"about":[{"href":"https:\/\/www.fehernet.hu\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/page"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/www.fehernet.hu\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/1"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/www.fehernet.hu\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=505"}],"version-history":[{"count":2,"href":"https:\/\/www.fehernet.hu\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/pages\/505\/revisions"}],"predecessor-version":[{"id":507,"href":"https:\/\/www.fehernet.hu\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/pages\/505\/revisions\/507"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/www.fehernet.hu\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=505"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}