Eg\u00e9szen belef\u00e1radt a szeme a m\u00f6g\u00f6tte halad\u00f3 reflektora miatti f\u00e9ny\u00f6z\u00f6nbe. Hi\u00e1ba forgatta a fej\u00e9t m\u00e1sfel\u00e9, hi\u00e1ba helyezkedett \u00fagy, hogy lejjebb cs\u00faszott az \u00fcl\u00e9sen, az a nyavaly\u00e1s csak pont a szem\u00e9be reflektorozott. Mi\u00e9rt nem lehet \u00e9szrevenni, ha az el\u0151ttem halad\u00f3 k\u00e9zzel l\u00e1bbal integet, hogy vegye m\u00e1r le\u2026 M\u00e9g a t\u00fckr\u00f6t is \u00e1tnyomta, h\u00e1tha az visszacsillan. Erre m\u00e1r \u00e9szbe kapott a m\u00e1sik is, azonnal tomp\u00edtottra kapcsolt. – Eh, a fene a j\u00f3 dolg\u00e1t – gondolta. Mikor a kanyar ut\u00e1n a hossz\u00fa egyenes szakaszon azt\u00e1n elh\u00fazott mellette, akkor j\u00f3l megn\u00e9zte mag\u00e1nak az illet\u0151t. Sov\u00e1ny, aszketikus, s\u00e1padt alak volt, \u00e9s bocs\u00e1natk\u00e9r\u0151en pillogott r\u00e1. Gondolatban eln\u00e9z\u00e9st k\u00e9rt t\u0151le, hisz az ilyenen l\u00e1tszik, hogy a l\u00e9gynek sem tudna \u00e1rtani. Tipikusan nem az a „men\u0151 vagyok, \u00e1mde bunk\u00f3” t\u00edpus. Mindegy, az\u00e9rt rosszul esett. M\u00e1r nem is volt kedve eg\u00e9sz \u00e9jjel vezetni. Elhat\u00e1rozta, hogy meg\u00e1ll egy \u00fat menti panzi\u00f3ban, mindegy milyen, \u00e9s majd reggel megy tov\u00e1bb. \u00cdgy is lett. Egy f\u00e9l \u00f3r\u00e1n bel\u00fcl m\u00e1r az igazak \u00e1lm\u00e1t aludta egy kiss\u00e9 kopottas, de az\u00e9rt mindenesetre tiszta, agyonfeh\u00e9r\u00edtett \u00e9s emiatt foszladoz\u00f3 \u00e1gynem\u0171vel megvetett \u00e1gyon. Nem volt k\u00e9nyelmes fekv\u00e9s a matracon, ennek ellen\u00e9re szinte azonnal elaludt. Nem \u00e1lmodott. M\u00e1r r\u00e9g\u00f3ta nem. Tal\u00e1n eg\u00e9sz \u00e9let\u00e9ben csak k\u00e9t-h\u00e1rom alkalomra eml\u00e9kszik vissza, amikor egy\u00e1ltal\u00e1n \u00e1lmodott. Akkor is miket\u2026 Ha nem l\u00e1tja akkor \u00e9jjel \u00e9pp azt az alakot, most biztosan eg\u00e9sz m\u00e1shogy lenne sok minden. Nem kezdte volna kergetni ezt az \u00e1lomk\u00e9pet. Minduntalan megpr\u00f3b\u00e1lkozott vele, h\u00e1tha m\u00e9g egyszer megl\u00e1thatja, vagy legal\u00e1bbis megl\u00e1t m\u00e9g valami m\u00e1st is bel\u0151le. De csak az arc volt el\u0151tte, \u00e9s az is hihetetlen\u00fcl elmos\u00f3dva. A szemeit nem is l\u00e1tta. Pedig an\u00e9lk\u00fcl nagyon nem jellemz\u0151 egy arc. Mint a rend\u0151rs\u00e9gi fantomk\u00e9peken, amiket \u00edr\u00e1svet\u00edt\u0151-f\u00f3li\u00e1kb\u00f3l raknak \u00f6ssze, mindegyiken csak az arc egy-egy jellegzetes r\u00e9szlet\u00e9vel. Sz\u00e1mtalan orr, ajak, szem\u00f6ld\u00f6k, f\u00fcl, homlok \u00e9s szem van, de a legt\u00f6bb a szemekb\u0151l van. Persze, hiszen egy f\u00fcl vagy orr a f\u0151 jellegzetess\u00e9geken k\u00edv\u00fcl, miszerint kicsi vagy nagy, sz\u00e9les, vagy lapos, el\u00e9gg\u00e9 egyforma tud lenni. De a szem\u2026 Ennyi.
\nReggel hirtelen \u00e9bredt, \u00e9s az els\u0151 pillanatban nem is tudta pontosan hogy hol van. K\u00f6r\u00fcl kellett n\u00e9znie, megv\u00e1rnia, m\u00edg a t\u00e1ncol\u00f3 falak lenyugszanak, \u00e9s minden visszamerevedik eredeti form\u00e1j\u00e1ba. Kicsit sz\u00e9d\u00fclt is a hirtelen mozdulatt\u00f3l, ahogy fel\u00fclt az \u00e1gyon. Meg kellene borotv\u00e1lkoznia – gondolta. Odabotork\u00e1lt a f\u00fcrd\u0151szob\u00e1nak nevezett tiszt\u00e1lkod\u00f3helyis\u00e9g ajtaj\u00e1hoz, \u00e9s a t\u00fck\u00f6rbe n\u00e9zve megpr\u00f3b\u00e1lta elrendezni \u00e1br\u00e1zat\u00e1t. Nem siker\u00fclt. Nem mintha ny\u00fazott arc\u00e1n nem lett volna mit rendezgetnie, abban bizonyos volt, hogy az \u00e1gy alaposan \u00f6sszegy\u0171rte. Nem ez volt az \u00e1br\u00e1zata rendbet\u00e9tel\u00e9nek az akad\u00e1lya. Nem volt t\u00fck\u00f6r. Az az \u00fcveglap, ami visszab\u00e1mult r\u00e1 a szemk\u00f6zti falr\u00f3l a legnagyobb j\u00f3indulattal sem volt t\u00fck\u00f6rnek nevezhet\u0151. A foncsoroz\u00e1sb\u00f3l m\u00e1r semmi nem maradt j\u00f3form\u00e1n, mindenfel\u00e9 t\u00fckr\u00f6z\u0151dhetett az m\u00e1r, csak szembe vissza nem. Az ilyenre mondj\u00e1k – gondolta – hogy a t\u00fck\u00f6r megvakult. Ki kellene cser\u00e9lnie. De mi\u00e9rt \u0151 sz\u00f3ljon a gondnoknak? Majd sz\u00f3l valaki m\u00e1s. H\u00e1t, ezzel a borotv\u00e1lkoz\u00e1son is t\u00fallett\u00fcnk – mosolyodott el sz\u00e9lesen. Nem baj, akkor \u00edgy marad. Elindult megkeresni a port\u00e1st \u00e9s kifizetni a szob\u00e1t. Lassan eleredt odakinn az es\u0151, majd mire a bej\u00e1rathoz \u00e9rt, azt vette \u00e9szre, hogy m\u00e1r nem is es\u0151 esik, hanem valami h\u00f3hoz hasonlatos, \u00e1m kem\u00e9ny j\u00e9gkrist\u00e1lyokb\u00f3l \u00e1ll\u00f3 valami. Ez nem nagyon tetszett neki, gyorsan bemenek\u00fclt h\u00e1t az \u00e9p\u00fcletbe. A port\u00e1s, aki egyben a gondnok, takar\u00edt\u00f3 szem\u00e9lyzet \u00e9s szak\u00e1cs tisztj\u00e9t is ell\u00e1tta, k\u00f6z\u00f6ny\u00f6s arccal fogadta. Nem \u0151 volt az els\u0151 olyan vend\u00e9g, akin megl\u00e1tszott, hogy nem volt megel\u00e9gedve a sz\u00ednvonallal. De mit is v\u00e1rna egy ilyen helyt\u0151l? \u00c9ppen el\u00e9g az, hogy nem f\u00e1zott \u00e9jszaka, viszont nem kellett vezetnie, egy kicsit pihenhetett is, \u00e9s ez elegend\u0151 is volt. A port\u00e1s k\u00f6z\u00e9pkor\u00fa, vagy \u00e9ppen csak azon t\u00fal j\u00e1r\u00f3 f\u00e9rfi volt. Haja m\u00e1r \u0151szesen lapult fej\u00e9re a baseball-sapka alatt, amit viselt. Feh\u00e9r bajusza r\u00f6vidre ny\u00edrt \u00e9s \u00e1polt volt. Arc\u00e1n nem volt nyoma \u00e9rzelemnek, m\u00e9g mik\u00f6zben a sz\u00e1ml\u00e1t int\u00e9zte, ak\u00f6zben is csak a szeme mozgott. A r\u00e1di\u00f3b\u00f3l valami t\u00e1nczene sz\u00f3lt, de nem volt pontosan az \u00e1llom\u00e1sra \u00e1ll\u00edtva, belezavart valami sisterg\u00e9s, \u00e9s folyton pattogott. Ezt ut\u00e1lta a legjobban, ha valaki k\u00e9pes volt \u00fagy r\u00e1di\u00f3t hallgatni, ha z\u00f6r\u00f6g \u00e9s z\u00fag k\u00f6zben. \u00c1thajolt a pulton, \u00e9s nyak\u00e1t kiny\u00fajtva k\u00f6r\u00fcln\u00e9zett, hol is az a r\u00e1di\u00f3? Ott volt nem messze el\u0151tte, de szemmel l\u00e1that\u00f3lag nem nagyon \u00e9rdekelt senkit, hogy mit is j\u00e1tszik, az volt a l\u00e9nyeg, hogy a vend\u00e9gek helyett valami besz\u00e9ljen vagy \u00e9nekeljen. \u00c1tny\u00falt az asztalon, \u00e9s finoman od\u00e9bb csavarta. \u00cdgy, sokkal jobb \u00edgy. A port\u00e1s r\u00e1 se n\u00e9zett, \u00e9szre se vette, mi t\u00f6rt\u00e9nt. Kifizette a sz\u00e1ml\u00e1j\u00e1t \u00e9s gall\u00e9rj\u00e1t felt\u0171rve kil\u00e9pett az udvarra. Ennyi.
\nK\u00f6r\u00fcln\u00e9zett. Az \u0151 aut\u00f3j\u00e1n k\u00edv\u00fcl csak egy kisteheraut\u00f3 \u00e1llt az udvarban, nem hazai rendsz\u00e1mmal. Messzir\u0151l j\u00f6hetett. Amint a kocsi fel\u00e9 ballagott, odan\u00e9zett a m\u00e1sik aut\u00f3 sz\u00e9lv\u00e9d\u0151j\u00e9re. Furcsa csillog\u00e1st l\u00e1tott, azt\u00e1n r\u00e1j\u00f6tt, hogy a csillog\u00e1s annak k\u00f6sz\u00f6nhet\u0151, hogy id\u0151k\u00f6zben el\u0151b\u00fajt a nap, \u00e9s annak sugara ver\u0151dik most vissza. Ahogy elhaladt az aut\u00f3 mellett, megtorpant egy pillanatra. A sz\u00e9lv\u00e9d\u0151ben l\u00e1tszott a m\u00f6g\u00f6tte l\u00e9v\u0151 \u00e9p\u00fclet egy szob\u00e1ja, a nyitott ablakkal, \u00e9s az ablakb\u00f3l a szoba belsej\u00e9be is be lehetett pillantani. Periszk\u00f3p – gondolta. \u00c9n l\u00e1tom azt, ami a h\u00e1tam m\u00f6g\u00f6tt van, a szoba ablak\u00e1b\u00f3l meg l\u00e1tom azt, ami bent van. Mintha leskel\u0151dn\u00e9k. Odabent csak egy nagy halmot l\u00e1tott a takar\u00f3 alatt, a szoba lak\u00f3ja vagy lak\u00f3i az orruk hegy\u00e9ig betakar\u00f3ztak, egy porcik\u00e1juk sem l\u00e1tszott ki. V\u00e1llat vont, be\u00fclt az aut\u00f3ba \u00e9s kikanyarodott a f\u0151\u00fatra.
\nAz els\u0151 keresztez\u0151d\u00e9sn\u00e9l r\u00f6gt\u00f6n a g\u00f6rbe t\u00fckr\u00f6t tal\u00e1lta, amit annyira szeretett. Gyerekkor\u00e1ban sokat \u00e1llt egy-egy ilyen keresztez\u0151d\u00e9sben, \u00e9s figyelte, ahogy az \u00f3ri\u00e1sira ny\u00falt aut\u00f3k elsuhannak el\u0151tte. Csak azt furcs\u00e1llotta akkoriban, hogy hogy lehet az, hogy az aut\u00f3k ford\u00edtva mennek a k\u00e9pben, mint a val\u00f3s\u00e1gban. Akkor m\u00e9g nem tudta, hogy egy\u00e9b csod\u00e1k is megesnek n\u00e9hanapj\u00e1n. Sok\u00e1ig kellett v\u00e1rnia. Mikor nagy \u00f3vatosan nekiindult volna, hirtelen megtorpant, nem \u00e9rezte biztons\u00e1gosnak az elindul\u00e1st. M\u00f6g\u00f6tte felhangzott egy ideges aut\u00f3s t\u00fclk\u00f6l\u00e9se. „J\u00f3l van, mehet\u00fcnk m\u00e1r, mi olyan s\u00fcrg\u0151s?” – gondolta, azt\u00e1n m\u00e9g egy pillant\u00e1ssal v\u00e9gigm\u00e9rte a saj\u00e1t torz, ny\u00fal\u00e1nk aut\u00f3k\u00e9pm\u00e1s\u00e1t, amint befordult a sarkon. Ennyi.
\nD\u00e9lig nem nagyon t\u00f6rt\u00e9nt semmi. Aut\u00f3k el\u0151tte, aut\u00f3k mellette, csak m\u00f6g\u00f6tte nem nagyon ment senki most. Sz\u00e1nd\u00e9kosan lassan hajtott, mintha k\u00e9sleltetni akarn\u00e1 azt, amit nem lehet. Most m\u00e1r biztos volt benne, hogy el kell mondania. Ha tov\u00e1bb v\u00e1r, m\u00e9g rosszabb lesz, \u00e9s csak nehezebb mindenkinek. Igen, el fogja mondani. De mi lenne, ha m\u00e9gsem most, ha majd csak akkor, ha m\u00e1r\u2026 Mikor is? Ha m\u00e1r nem lehet visszacsin\u00e1lni? M\u00e1r \u00edgy sem lehet. Elhat\u00e1rozta mag\u00e1t, h\u00e1t mennie kell. Ha valamikor m\u00e9g meggondolhatn\u00e1 mag\u00e1t, akkor az most van. Mennie kell, h\u00e1t megy. F\u00e9lre\u00e1ll egy olyan \u00fatb\u00f3l, ahol elg\u00e1zolhatj\u00e1k. Ez gy\u00e1vas\u00e1g? Nem val\u00f3sz\u00edn\u0171. Lehet, hogy m\u00e1s annak tal\u00e1ln\u00e1, de saj\u00e1t mag\u00e1val szemben nincs mi\u00e9rt sz\u00e9gyenkeznie. Elmosolyodott, amikor arra gondolt, mit fog sz\u00f3lni a k\u00f6rnyezete, a csal\u00e1dja, amikor elmondja nekik. Egy fantom riogatja \u00e9jszak\u00e1nk\u00e9nt\u2026 Micsoda hihetetlen t\u00f6rt\u00e9net. R\u00e9m\u00e1lom? Persze, az a tudom\u00e1nyos magyar\u00e1zat r\u00e1. Pedig \u0151 nem is f\u00e9l att\u00f3l az alakt\u00f3l, akit l\u00e1tni szokott. Csak egy valami borzasztja mindig: nem l\u00e1tja a szem\u00e9t. Nem is ismeri fel, csak sziluetteket l\u00e1t \u00e1lm\u00e1ban. Szemre hozz\u00e1 hasonl\u00f3 termet, csak tal\u00e1n valamivel v\u00e9konyabb. De az is lehet, hogy\u2026 Nem, az nem lehet. De majd megk\u00e9rdezi az orvost. Megk\u00e9rdezi, lehet-e ilyen egy\u00e1ltal\u00e1n, hogy valaki azt \u00e1lmodja, hogy tal\u00e1lkozik saj\u00e1t mag\u00e1val? Egy m\u00e1s id\u0151ben, m\u00e1s helyen. L\u00e1tja mindazt, amit valaha elk\u00f6vetett, amit valamikor megtett \u00e9s az a m\u00e1sik pont ugyan\u00fagy viselkedik, mint egykori \u00f6nmaga. Igen, de mi lesz azokkal a k\u00e9pekkel, amiket nem tud megmagyar\u00e1zni? Ami garant\u00e1ltan nem az \u0151 m\u00faltj\u00e1b\u00f3l val\u00f3? Az vajon ki\u00e9? Valaki m\u00e1s \u00e9let\u00e9t is \u00e9li egyszerre a mag\u00e1\u00e9val? Vagy fikci\u00f3 az eg\u00e9sz? Mindegy, rem\u00e9lte a vizsg\u00e1latok \u00e9s a ter\u00e1pia v\u00e9g\u00e9re minden kider\u00fcl. Ki kell der\u00fclnie, addig nem megy haza. \u00c9s ha nem l\u00e1tj\u00e1k hetekig, h\u00f3napokig, akkor is v\u00e9gigcsin\u00e1lja. Ne tarthassa senki gy\u00e1v\u00e1nak \u00e9s megalkuv\u00f3nak. Az, hogy nem veszett \u00f6ssze emiatt senkivel, az is csak annak volt k\u00f6sz\u00f6nhet\u0151, hogy t\u00fcrelmes t\u00edpus. Minek is vit\u00e1zni, veszekedni egy ilyen dolgon? Hiszen az embernek csak az \u00e9lete\u2026 A k\u00f6z\u00e9pkorban, de m\u00e9g k\u00e9s\u0151bb is, laz\u00e1n t\u00e9bolyd\u00e1ba dugt\u00e1k az ilyet: alakokat l\u00e1t, besz\u00e9l hozz\u00e1juk, szerepet j\u00e1tszik. M\u00e9g j\u00f3, hogy kultur\u00e1l\u00f3dottabb vil\u00e1gban \u00e9l\u00fcnk. \u00cdgy csak az orvossal kell j\u00f3ban lennie, \u00e9s ha minden j\u00f3l megy, ki sem der\u00fcl semmi abb\u00f3l, hogy mi t\u00f6rt\u00e9nt val\u00f3j\u00e1ban.
\nA csattan\u00e1sra riadt fel. Azt\u00e1n m\u00e1r nem eml\u00e9kezett semmi m\u00e1sra, csak hogy megint l\u00e1tja mag\u00e1t, amint kisz\u00e1ll az aut\u00f3b\u00f3l, \u00e9s \u00e9rtetlen\u00fcl n\u00e9zi a m\u00f6g\u00f6tte \u00e1ll\u00f3 teheraut\u00f3 \u00f6sszet\u00f6rt l\u00e1mp\u00e1it. Pedig nem is f\u00e9kezett. Vagy m\u00e9gis? Nem, az nem is lehet, hogy elgondolkodott \u00e9s nem figyelt\u2026 Ennyi.
\nA f\u00f6l\u00e9je hajol\u00f3 arcb\u00f3l csak egy hatalmas orrot \u00e9s szemet l\u00e1tott. M\u00e9g minden nagyon hom\u00e1lyos \u00e9s idegen volt. Megint nem tudta, hol van. Lassan tisztult a tudata, \u00e9s csak fokozatosan \u00e9bredt r\u00e1, hogy hol van. Egy asztalon fek\u00fcdt, ruh\u00e1i cafatokban l\u00f3gtak r\u00f3la, de furcsa m\u00f3don v\u00e9rt sehol sem l\u00e1tott. F\u00f6l\u00e9je egy orvos, vagy valaki \u00e1pol\u00f3szem\u00e9lyzet hajolt, \u00e9s amint kinyitotta a szem\u00e9t, a f\u00f6l\u00f6tte \u00e1ll\u00f3 elmosolyodott. „Isten hozta megint k\u00f6zt\u00fcnk” – mondta, de a hangj\u00e1b\u00f3l is csak foszl\u00e1nyok sz\u0171r\u0151dtek \u00e1t hozz\u00e1. Pokolian f\u00e1jt a feje, de valahogy azt \u00e9rezte, valami elszakadt, v\u00e9get \u00e9rt. Mint amikor a f\u00e1j\u00f3 fogat kir\u00e1ntja az orvos. F\u00e1j, mert megk\u00ednozta a sz\u00e1jat rendesen, de a f\u00e1jdalomba egy m\u00e1sik, furcsa \u00e9rz\u00e9s is vegy\u00fcl, ami olyan, mint mikor a vill\u00e1mz\u00e1r kocsija lefut a fogakr\u00f3l, de a kezet m\u00e9g viszi a lend\u00fclet, vagy mint amikor az ember elrugaszkodik az emelv\u00e9nyr\u0151l, \u00e9s el\u0151tte csak a v\u00e9gtelen \u00fcress\u00e9g. Valami v\u00e9get \u00e9r, valami megk\u00f6nnyebb\u00fcl\u00e9s j\u00f6n. Nem tudta, mi k\u00f6vetkezik. V\u00e1rt, \u00e9s v\u00e1rakoz\u00e1s k\u00f6zben \u00e1tgondolta, mit is kell tennie, majd ha innen elmehet. M\u00e1r teljesen tiszta gondolatai is voltak. Csod\u00e1val hat\u00e1ros m\u00f3don maradt egy\u00e1ltal\u00e1n \u00e9letben. Ezt mondta valaki k\u00f6r\u00fcl\u00f6tte. A szemp\u00e1r megint f\u00f6l\u00e9je hajolt, \u00e9s figyelmesen v\u00e9gign\u00e9zett az arc\u00e1n. J\u00f3 lenne valamit mondani, de a hangsz\u00e1lai m\u00e9g nem engedelmeskedtek. Elmer\u00fclt h\u00e1t abban a k\u00e9pben, amit az orvos szembogar\u00e1nak visszf\u00e9ny\u00e9ben l\u00e1tott: fekszik itt tehetetlen\u00fcl, kiszolg\u00e1ltatottan, \u00e9s n\u00e9zi, ahogy valaki \u0151t n\u00e9zi. Szem\u00fck t\u00fck\u00f6r, \u00e9s b\u00e1r egyik\u0151j\u00fck sem tudta, valahol letapogatt\u00e1k egym\u00e1s szem\u00e9ly\u00e9t is ezen kereszt\u00fcl. Mint a r\u00f6ntgensugarak. L\u00e1thatatlan, m\u00e9gis a legbels\u0151 szervekig hatol. M\u00e1r tudta, hogy az orvos r\u00e9g\u00f3ta nem aludt, \u00e9s tudta hogy mi j\u00e1tsz\u00f3dhatott le a lelk\u00e9ben. De \u0151szint\u00e9n rem\u00e9lte, hogy nem csak egy n\u00e9v lesz egy kartonon, egy valaki, aki az oszt\u00e1lyra ker\u00fclt, hanem b\u00edzhat benne, hogy val\u00f3ban foglalkozni fognak vele. M\u00e1r amennyire egy\u00e1ltal\u00e1n sz\u00fcks\u00e9ges. Elmosolyodott, mert arra gondolt, hogy mi lenne, ha ezt most elmondan\u00e1 annak is, aki \u0151t n\u00e9zi m\u00e1r lassan \u00f6t perce. Mosoly. Ezt j\u00f3 jelk\u00e9nt foghatt\u00e1k fel, mert hirtelen mindenki t\u00fcst\u00e9nkedni kezdett k\u00f6r\u00fcl\u00f6tte, \u00e9s mindj\u00e1rt \u00e1t is vitt\u00e9k egy m\u00e1sik szob\u00e1ba, ahol m\u00e1r \u00e1gyban fekhetett, \u00e9s be is takart\u00e1k valamivel. Nyomban elaludt.
\nMikor fel\u00e9bredt, a szoba ugyanolyan \u00fcres volt k\u00f6r\u00fcl\u00f6tte, mint azel\u0151tt. Feh\u00e9r falak. Sehol egy k\u00e9p. Sz\u00far\u00f3s szag, ahogy az minden k\u00f3rh\u00e1zban \u00edgy van. A mellette \u00e1ll\u00f3 kerekes asztalon ennival\u00f3t l\u00e1tott. M\u00e1r ilyen j\u00f3l lenne, hogy azonnal ehet is? Meglepet\u00e9s\u00e9re val\u00f3ban \u00fagy t\u0171nt, hogy semmi komolyabb baja nincsen. Fel is \u00fclt, mikor az orvos bel\u00e9pett. Maga el\u00e9 vette a levest, \u00e9s a kanalat. „Valaki vigy\u00e1zott mag\u00e1ra, de nagyon.” – mondta a feh\u00e9r ruh\u00e1s f\u00e9rfi. „Az aut\u00f3ja ripity\u00e1ra t\u00f6rt, m\u00e9gis, szinte csoda, hogy semmi baja nem esett.” Elgondolkodva n\u00e9zett maga el\u00e9. A kanalat n\u00e9zte, \u00e9s abban az arc\u00e1t. A homor\u00fa f\u00e9mfel\u00fclet torz\u00edtva, megny\u00fajtva adta vissza a k\u00e9pm\u00e1s\u00e1t, ezt ismerte, gyakran j\u00e1tszott ezzel m\u00e1skor is. Lassan mozgatta a szeme el\u0151tt a kanalat, \u00e9s a k\u00e9p is mozgott, fejjel lefel\u00e9. T\u00f3t\u00e1gasvil\u00e1g. De az is lehet, hogy az a val\u00f3s\u00e1g, csak mi l\u00e1tjuk ford\u00edtva, fon\u00e1kul a dolgokat? A csecsem\u0151k, mikor megsz\u00fcletnek, m\u00e9g nem l\u00e1tnak k\u00e9peket. Majd amikor a tudatuk \u00e1lland\u00f3sul, akkor is ilyen, ford\u00edtott k\u00e9pet l\u00e1tnak, \u00edgy \u00edrj\u00e1k a k\u00f6nyvek. Azt\u00e1n egy bukfenccel helyrebillen minden, \u00e9s a vil\u00e1g fejre \u00e1ll – vagy \u00e9ppen l\u00e1bra. M\u00e9g mindig a kanalat b\u00e1multa. „Nem tal\u00e1lja el\u00e9g tiszt\u00e1nak?” – k\u00e9rdezte az orvos. Nem felelt r\u00e1. Nem az a l\u00e9nyeg, tiszta-e vagy sem. \u00cdgy is l\u00e1t benne egy csod\u00e1t, \u00e9s l\u00e1tja magamag\u00e1t is, ahogy ott \u00fcl az \u00e1gyon. Ennyi.
\nHirtelen kialudtak a l\u00e1mp\u00e1k, meg\u00e1llt a felvev\u0151g\u00e9p berreg\u00e9se is. „Ennyi.” H\u00e1nyadszorra hangzott fel m\u00e1r a ki\u00e1lt\u00e1s az\u00f3ta, mi\u00f3ta \u00edgy \u00e9l? Nem tudta volna megmondani. „J\u00f3 volt?” – k\u00e9rdezte a k\u00f6r\u00fcl\u00f6tte elhalad\u00f3kt\u00f3l. „J\u00f3” – mondta az egyik vil\u00e1gos\u00edt\u00f3. „Csak m\u00e1r azt hitt\u00fck, t\u00falj\u00e1tszod az eg\u00e9szet, mint valami tejfelessz\u00e1j\u00fa kezd\u0151. Sajn\u00e1ltam volna, mert igaz\u00e1n j\u00f3k voltunk. A fi\u00fak k\u00fczd\u00f6ttek is rendesen, hogy a sok t\u00fck\u00f6rb\u0151l felvett jelenet j\u00f3 legyen. De azt hiszem j\u00f3 lett, egyik t\u00fck\u00f6rben sem l\u00e1tszik semmi a st\u00e1bb\u00f3l.” Morgott valamit v\u00e1laszk\u00e9nt, azt\u00e1n leroskadt egy padra, r\u00e1gy\u00fajtott, \u00e9s arra gondolt, hogy az eg\u00e9sz forgat\u00e1s leg\u00e9rdekesebb napjai voltak ezek. T\u00fckr\u00f6k mindenhol. \u00c9s egyikben sem l\u00e1tott semmit. Odafordult az egyik d\u00edszletez\u0151i t\u00fck\u00f6rh\u00f6z, \u00e9s belen\u00e9zett. Nem az \u0151 arca n\u00e9zett vissza r\u00e1. Sz\u00edn\u00e9sz volt, h\u00e1t j\u00e1tszott. Maszk n\u00e9lk\u00fcl, \u00e9s m\u00e9gis\u2026 az igazi, a val\u00f3di k\u00e9pe m\u00e9g a t\u00fck\u00f6rben sem l\u00e1tszott. Azt valaki m\u00e1sban kellene keresnie. Fel\u00e1llt, elindult a buszmeg\u00e1ll\u00f3 fel\u00e9, \u00e9s a p\u00f6f\u00f6g\u0151 monstrummal visszar\u00e1zk\u00f3dott a val\u00f3s\u00e1gba, ahol azt hissz\u00fck, hogy a t\u00fckr\u00f6k azt mutatj\u00e1k, ami az igaz, de \u0151 m\u00e1r tudta, hogy az igazi t\u00fck\u00f6r nem egy festett \u00fcveglap, m\u00e9g csak nem is valaki szeme t\u00fckre. Az igazi t\u00fck\u00f6r az, ahogy a m\u00faltad \u00e9s tal\u00e1n a j\u00f6v\u0151d is l\u00e1tod. Az egyiket most, a m\u00e1sikat majd m\u00e1skor, k\u00e9s\u0151bb. Ennyi.<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"
Eg\u00e9szen belef\u00e1radt a szeme a m\u00f6g\u00f6tte halad\u00f3 reflektora miatti f\u00e9ny\u00f6z\u00f6nbe. Hi\u00e1ba forgatta a fej\u00e9t m\u00e1sfel\u00e9, hi\u00e1ba helyezkedett \u00fagy, hogy lejjebb cs\u00faszott az \u00fcl\u00e9sen, az a nyavaly\u00e1s csak pont a szem\u00e9be reflektorozott. Mi\u00e9rt nem lehet \u00e9szrevenni, ha az el\u0151ttem halad\u00f3 k\u00e9zzel … Continue reading